A hatalmas Orinoco folyó több mint kétezer kilométer hosszan tekereg Kolumbia és Venezuela területén, hosszú útján számtalan kisebb-nagyobb folyó gazdagítja vízét és csodálatos vízesések pezsdítik fel lusta folyását. Azon a vidéken, ahol a végeláthatatlan Atlanti-óceánba ömlik, még egy utolsó ajándékot nyújt át: az Orinoco-deltája keskeny folyóktól szabdalt buja dzsungel, mocsárban álló erdők és termékeny földdel borított szigetek érdekes keveredése. Az itt élő „csónak-emberek” a Warao indiánok.
Mondáik szerint az ember az ősidőkben az égben élt, ahol nem voltak más állatok, csak madarak. Egy napon aztán egy ember vadászat közben kilyukasztotta az égi birodalom talaját és elámult attól, ami a szeme elé tárult: különböző vadaktól hemzsegő erdők, halakban gazdag folyók voltak odalent. Lemászott hát ebbe az idegen világba, követték őt a többiek is az égből, és új életet kezdtek a hatalmas folyó torkolatának közelében.
Hogy valaha megpróbált-e visszajutni az égi birodalomba arról nem szól a történet, de elnézve a Warao-k azóta változatlan életmódját, nem valószínű. Ma is cölöpökre épült, falak nélküli kunyhókban élnek, függőágyakban alszanak. Szerény otthonuk egyetlen bútora a fából faragott kisszék, és a kunyhó közepén található agyagból készült tűzhely. Kapcsolatuk az őket körülvevő vízzel bensőséges és egy életre szól, a kisgyermekek hamarabb tanulnak meg úszni, mint járni. Egyetlen közlekedési eszközük a kenu, melyet ők maguk faragnak ki a megfelelő fa törzséből. Nagyobb munka elkészíteni az egyszerre közel 50 embert is szállítani tudó bongot, mely szintén egyetlen fa törzséből készül, a falu elöljáróinak tiszte eldönteni, hogy melyik erre a legmegfelelőbb. A fát napjainkban is kőkorszaki eszközökkel, éles kagylókkal, kövekkel és tűzzel formázzák megfelelő alakúra.
Ételeiket az őket körülvevő természetből szerzik be, de kulturális hiedelmeik értelmében nem vadásznak az erdőben. Étrendjük nagyrészt halakból, rákokból, és a vadon termő gyümölcsökből áll.
Első találkozásuk az európaiakkal arra az időszakra tehető, amikor a korábban Kolumbusszal utazó Alonso de Ojeda elindult felfedezni az Orinoco folyót a delta irányából. Navigátorként vele utazott Amerigo Vespucci is. A mai Maracaibo-tó környéki területen találkoztak a Waraok cölöpökre épült házaival. Korabeli leírások szerint Vespucci volt az, akit a víz fölé épített épületek az olaszországi Velencére emlékeztettek, ezért „kis-Velencének”, Venezuelának nevezték el a vidéket, mely később az ország nevét is adta. Más legendák szerint az itt élő emberek Veneciuela-nak nevezték magukat és innen ered Venezuela neve.
Hogy melyik történet lehet valós, azt mindenki vérmérséklete szerint döntse el maga. Egy azonban bizonyos: az Orinoco-deltában élő Warao indiánok mindent megkapnak a természettől, amire szükségük van, és nem vesznek el semmit, amire nincs. Talán éppen ettől kíséri végig boldogság és megelégedettség az egész életüket.
Fedezze fel az Orinoco deltáját a Warao indiánok segítségével! Itt megtalálja, hogy hogyan!